Termálfürdő FC Tiszaújváros

A Magyar Kupa nyolcaddöntő visszavágó mérkőzésén idegenben arattunk 1:0-ás győzelmet.

Inter CDF SE - Termálfürdő FCT 0:1 (0:1)

Budapest: 150 néző

Jegyzőkönyv megtekintése>>

Fotó: boon.hu/Molnár István

Bocsi Zoltán: Szeretném megköszönni mindenkinek, a játékosoknak, a vezetőknek és a városnak a munkáját, illetve a szurkolóknak a buzdítást. Örülök neki, hogy idegenben is gólt tudtunk rúgni és ezzel nyertünk, de az esélyeinket az első meccsen aratott 3-0-s sikerünkkel alapoztuk meg.

Moses John: Sajnos, sok volt a sérültünk, ezért nem tudtunk a legjobb összeállításban kiállni. Talán ha mindenki lett volna, nyerünk… Büszke vagyok a játékosokra, hogy BLSZ-es csapatként eddig eljutottunk a kupában, ez a szereplés további erőt, motivációt adott a bajnokságra.

A gól története: 36. perc: Hussein játszotta meg Angyalt a budapestiek 16-osán belül, aki 13 méterről a hazaiak kapujába lőtte a labdát, 0-1.

Az első, dél-borsodi felvonást 3-0-ra megnyerő vendégek úgy gondolkodtak a kezdés előtt, hogy a meccs első tíz-tizenöt percében megnézik, milyen hozzáállással, taktikával lép fel a BLSZ I. osztályban szereplő fővárosi együttes, aztán majd ennek függvényében alakítják ki a további elképzelésüket. Nem ez történt, mert a TFC azonnal kezdeményezően lépett pályára, labdát szereztek már a középpályán, voltak ígéretes megindulások, szögletek, ennek örült a mintegy 50-60 fős vendég szurkolótábor. Nagy szélvihar kerekedett a sporttelep környékén, amely nem kedvezett a magas labdáknak, gyakran nem ott, úgy landolt a játékszer, ahová azt a futballisták címezték. Az egy az egy elleni csaták domináltak, amiben a látogatók álltak jobban, ha egy ,,interes” megkapta a labdát, többnyire figurázott egyet, aztán passzolt. A 25. percben Katona ívelt fejese után vészesen hullott a játékszer a budapestiek kapuja felé, de az egyik hazai védő kibólintotta azt a gólvonalról. Részben az időjárási körülményeknek köszönhetően sokszor nem volt folyamatos a játék, viszont a 36. percben gólt ért el a TFC, s ezzel végleg eldőlt a továbbjutás sorsa. A küzdelem azért nem hagyott alább, de a házigazdák tudták, hogy innentől kezdve számukra csak a szép búcsú lehet a tét.
A második félidőre nyugodtan vonulhatott ki a TFC, amely játszhatott az idővel, illetve bizonyos szituációkban a szépségre is. A műfüves csata azért nem hagyott alább, amit néhány szikrázó párharc bizonyított. Az orkánszerű szél ekkor már a fővárosiakat támogatta, akik hajtottak is az egyenlítésért, de nem mindig volt jó az elképzelés és hiányzott a megfelelő technikai tudás. Az Újváros hatásosan védekezett, az Inter enyhe mezőnyfölényben volt, de ennek nem volt különösebb hozadéka számukra. Az utolsó bő húsz percre kapust cserélt Bocsi Zoltán, Tóth Cs. helyett Koltai D. állhatott a gólvonal elé. A 73. percben kapufáig jutott a budapesti ,,nemzetközi alakulat”, közel jártak ahhoz, hogy találatot szerezzenek a párharcban. Ez végül nem történt meg, a dél-borsodiak a csata második meccsét is megnyerték – majd kezdetét vette az ünneplés. ,,Jó élmény számunkra ez az egész kupaszereplés, örülök, hogy ezt a kört is sikeresen vettük. Egy álmunk vált valóra a nyolc közé kerüléssel, köszönjük mindenkinek a segítséget, a támogatást, a munkát!” – mondta a lefújás után Fodor Péter, a TFC csapatkapitánya. Az újvárosiak nagy bravúrt hajtottak végre a legjobb 8 közé kerüléssel, erre legutóbb elődjük, az Olefin SC volt képes, még 1984-ben.
forrás: www.boon.hu